A mesterséges édesítőszereket több évtizede használják, de míg korábban főleg a cukorbeteg diétákban volt szerepe, mára egyre többen fordulnak az édesítés ezen módja felé, hogy cukorfogyasztásukat csökkentsék. A mesterséges édesítőszerek témája igen megosztó, hiszen sokan rákkeltő, veszélyes adalékanyagként tekintenek rájuk, míg másoknak megváltást jelentenek a cukormentes diéta során.
Cikkünk betekintést nyújt az alábbi témákba:
Miért népszerűek a mesterséges édesítőszerek?
A legtöbb mesterséges édesítőszert a véletlen folytán fedezték fel, mikor a kémikusok egyéb kísérleteik során édes ízt tapasztaltak az ujjaikon. A legelső mesterséges édesítő a szacharóz volt, melyet Constantine Fahlberg kísérletezett ki 1879-ben. A szintetikus édesítőszerek közös jellemzője, hogy édesítő erejük több százszorosa is lehet a cukorénak, így rendkívül kis mennyiség is elég belőle a kívánt édesség eléréséhez. Ezek az édesítőszerek sem tápanyagot, sem energiát nem tartalmaznak. A testünknek ezért nem hasznosak, de a cukorbetegeknek és az energiaszegény diétát követőknek megoldást jelentenek, hogy ne kelljen lemondaniuk az édes ízről.
A mesterséges édesítőszerek az 1980-as években terjedtek el szélesebb körben. Népszerűségét főként az adta és adja ma is a fogyasztók számára, hogy nem tartalmaznak kalóriát és semmilyen hatással nincsenek a vércukorszintre. A gyártók szempontjából a népszerűség oka, hogy a cukor árának töredékéért lehet előállítani, ezért előszeretettel alkalmazzák.
A 2000-es években kezdték el komolyabban vizsgálni a kutatók a mesterséges édesítőszerek esetleges egészségkárosító hatásait. Napjainkban az az álláspont, hogy az engedélyezett édesítőszerek mindegyike biztonságos, amennyiben a fogyasztásuk a napi határérték alatt marad. A napi beviteli mennyiség vagyis ADI (Acceptable Daily Intake) érték meghatározásánál az a cél, hogy olyan adagolási szintet alakítsanak ki, amelynél még biztosan nem jelentkeznek egészségre káros hatások.
A legismertebb mesterséges édesítőszerek
Szacharin
A legelső szintetikus édesítőszer, több mint 140 éve fedezték fel. Legalább 300-szor édesebb, mint a cukor, viszont kesernyés utóízzel rendelkezik. Hő hatására elbomlik, így főzésre nem alkalmas. Az 1970-es években megtört a népszerűsége, mivel az állatkísérletben használt patkányoknál nagy mennyiségű fogyasztása hólyagrákot okozott. Későbbi vizsgálatok ezt nem igazolták, így a szacharin napjainkban az egyik legbiztonságosabb mesterséges édesítőszernek számít. Napi ajánlott beviteli mennyisége 2.5mg/testsúlykg.
Szukralóz
A szukralóz alapvetően répacukorból készül, azonban a kémiai eljárás során a cukor molekulákhoz klorid ionokat kapcsolnak. A klorid ionok hatására szervezetünk másképp reagál rá, mint a cukorra, ezért nem emeli meg a vércukor szintet. A cukornál legalább 400-szor édesebb. Főzés során sem bomlik le, ezért szélesebb körben használható, mint pl. a szacharin. Hosszú az élettartama, jól tárolható, továbbá az alacsony és magas PH értékeknél is stabil, ezért ez az egyik leggyakoribb mesterséges édesítőszer. ADI értéke 15 mg/testsúlykg/nap.
Aszpartám
Az egyik legvitatottabb édesítőszer állítólagos rákkeltő hatása miatt. Egy gyomorfekély elleni gyógyszer kísérletei közben fedezték fel 1965-ben. Nincs mellékíze és kb. 200-szor édesebb, mint a cukor. Nem nullkalóriás, de csak minimális, 3kcal/gramm kalóriát tartalmaz. Sütéshez viszont nem alkalmas, mert a hő hatására édesítő ereje csökken.
Ciklamát
A ciklamát édesítő ereje csak 30-50-szerese a cukorénak, így jelentősen elmarad a többi, itt felsorolt mesterséges édesítőszertől. Nagy koncentrációban sós utóíz tapasztalható a fogyasztása során. 1969-ben az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal betiltotta az alkalmazását, mivel a kísérleti egerekben rákos elváltozásokat okozott. Az indoklás szerint szervezetünk a ciklamátot mérgező ciklohexilaminná alakítja. A ciklamát az Egyesült Államokban a mai napig tiltólistás, ennek ellenére a világ több országában engedélyezték, köztük Magyarországon is.
Aceszulfám-K
A cukornál 200-szor édesebb anyag, mely hő hatására sem bomlik el. Jó stabilitású, ráadásul a szervezetben nem bomlik le, hanem a beleken keresztül távozik. 1967-ben fedezték fel, de az eltelt évtizedek során sem mutattak ki egészségkárosító hatást az aceszulfám-K-val kapcsolatban. Ismert mellékhatásai nincsenek.
Az aszpartám-aceszulfám só
Mint ahogy neve is mutatja aszpartámból és aceszulfámból keverik 64%-36% arányban. Gyorsan oldható, hőre nem bomlik el és nincs mellékíze. Az aceszulfám vizelettel távozik a szervezetből, így a vegyület hatásai megegyeznek az aszpartám hatásaival.
A mesterséges édesítőszerekre maximálisan igaz, hogy törekedni kell a mértékletességre és akkor valószínűleg csak a pozitív tulajdonságait ismerjük meg. Abban az esetben, ha idegenkedne a szintetikus édesítőszerektől, rengeteg természetes alternatíva is rendelkezésére áll, hogy a cukrot kiiktassa az étrendjéből.
