A mesterséges élelmiszer színezékek termékeink és ezáltal életünk részei már nagyon hosszú idő óta. Ahhoz azonban, hogy a boltban vásárolt élelmiszereket nyugodt szívvel tehessük családunk asztalára, nem árt tisztában lenni azzal, hogy pontosan mik azok a mesterséges élelmiszer színezékek és miért használják őket.
Cikkünk részletesen bemutat mindent, amit a mesterséges élelmiszer színezékekről tudni kell:
- Színezett élelmiszer? Ezt nem most találták ki!
- Miért használnak mesterséges színezékeket?
- Mit gondolnak erről a fogyasztók?
- Mi az, amit tehetünk?
- A mesterséges élelmiszer színezékek fajtái
Színezett élelmiszer? Ezt nem most találták ki!
Az élelmiszerek vonzóbbá tétele nem újkeletű dolog. Már az ókorban is készültek feljegyzések arról, hogy a kereskedők füsttel és aloéval színezték a borokat, hogy kelendőbbek legyenek. A fogyasztókban is működik az ősi ösztön, miszerint a színesebb áru frissebb, egészségesebb és jobban eltartható. Az élelmiszeripar növekedésével felmerült az igény, hogy a termékeket nagyipari módon tegyék vonzóbbá. Az első szintetikus ételfestéket 1856-ban fedezték fel, így a mesterséges élelmiszer színezékek története már több mint 150 éves múltra tekint vissza.
Miért használnak mesterséges színezékeket?
Az élelmiszer színezékek ún. adalékanyagok, melyeket azért adnak a termékhez, hogy annak ízét, színét vagy eltarthatóságát javítsák, esetleg a feldolgozás folyamatát könnyítsék meg. Az adalékanyagok egyik csoportját képezik a színezékek, amik lehetnek természetes és mesterséges színezékek. A mesterséges élelmiszer színezékek a természetben nem fordulnak elő, szintetikus úton állítják elő őket. Előnyük a természetes színezékekkel szemben, hogy stabilabbak, jobban ellenállnak a hő- és fényhatásoknak, erőteljesebb színt produkálnak, továbbá semmiféle íz- és illatanyagot nem hordoznak, így nem módosítják a termék eredeti aromáját. Mindezek felett pedig előállításuk sokkal olcsóbb, mint a természetes színezékeké. Ezen előnyök figyelembevételével érthető, hogy a gyártók miért alkalmazzák előszeretettel a mesterséges színezékeket.
Mit gondolnak erről a fogyasztók?
Napjainkban egyre inkább megfigyelhető a trend, miszerint a fogyasztók idegenkednek a mesterséges eredetű összetevőktől és inkább a természetes összetevőket részesítik előnyben, mind az élelmiszereik, mind az egyéb fogyasztási cikkeik (pl. kozmetikumok, mosószerek) körében. Ennek az az oka, hogy a mesterséges adalékanyagokkal – beleértve a mesterséges élelmiszer színezékeket is – szemben sokszor felmerült az egészségkárosító hatás vádja. Fontos tudni, hogy az adalékanyagokat minden esetben szigorú vizsgálatnak vetik alá és a felhasználható mennyiséget is úgy állapítják meg, hogy az egészségünkre gyakorolt esetleges negatív hatásokat minimalizálják. Ennek ellenére lehetnek olyan egyéni érzékenységi tényezők vagy esetleg más termékekkel való kölcsönhatás, melyek bizonyos reakciókat válthatnak ki (pl. bőrtünetek). Allergiás reakciók egyébként természetes összetevők esetén is előfordulhatnak, nem minden esetben a mesterséges színezék vagy adalék felelős érte.
Mi az, amit tehetünk?
Amennyiben kellőképpen felelősen akarunk eljárni, akkor a fókusz a tudatosságon van. Legyünk tisztában azzal, hogy megvásárolt élelmiszereink mit tartalmaznak és azzal is, hogy ezek milyen hatással lehetnek testünkre, egészségünkre. Ebben segítenek a címkén szereplő összetevők, melyek gyakran E számokat is tartalmaznak. Amennyiben az E szám százzal kezdődik, az azt jelenti, hogy az élelmiszerünk színezéket tartalmaz. Az E szám ugyanakkor nem tesz különbséget a természetes, természetes eredetű vagy mesterséges színezékek között. Ráadásul a szabályozás a gyártókra bízza, hogy a címkén az adalékanyag E számát vagy a nevét tünteti fel. Amennyiben tehát felmerül a gyanú, hogy a testünk egyes összetevőkre allergiás reakciókkal válaszol, saját érdekünkben minden esetben át kell böngésznünk az összetevők listáját. A másik fontos tényező, hogy próbáljuk meg bekorlátozni a mesterséges adalékanyagokat tartalmazó termékek körét, így elkerülhetjük a túltelítődést és az esetleges keresztreakciókat.
A mesterséges élelmiszer színezékek fajtái
A mesterséges színezékeknek két nagy csoportja létezik, az azofestékek és a trifenilmetánok.
Az azofesték típusú színezékek
Az azoszínezékek sárga, narancs, vörös, barna és fekete színekben pompáznak, tetszőlegesen keverhetők, stabilok és fényesek. Korábban rengeteg vegyületet használtak színezésre, melyek az azofestékek csoportjába sorolhatók, mára azonban csak 9 vegyület maradt, amik megfelelnek a szigorú toxikológiai szabályozásnak.
Tartrazin (E102)
Sárga színű, főleg mustárban, italokban, pudingokban, édességekben, fagylaltokban és gyümölcskészítményekben fellelhető. A tartrazin a legtöbbet vizsgált mesterséges színezék, mivel meglehetősen allergén és gyakran lép keresztreakcióba más szintetikus élelmiszer színezékekkel. Több országban tiltott a használata. Mivel tudósok kapcsolatba hozták a gyermekkori hiperaktivitás kialakulásával, így hazánkban alkalmazása esetén az alábbi figyelmeztető szöveget kell feltüntetni a csomagoláson: „A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”.
Narancssárga S (E110)
Felhasználási területe szinte teljesen megegyezik a tartrazinéval. Ennél a festéknél különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a gyártás során a színezéket minden szennyeződéstől megtisztítsák, mivel a hibás gyártástechnológia a színezékben rákkeltő anyagokat eredményezhet.
Azorubin (E122), neukokcin (E124) és alluravörös AC (E129)
Vörös színezékek, megközelítőleg ugyanazokban az élelmiszerekben használható, mint a tartrazin. Az alluravörös kevésbé allergizál, mint a többi azofesték.
Amarant (E123)
Sötétvörös színű festék, kizárólag a kaviárban és a szeszes italokban engedélyezett a felhasználása.
Brillantfekete BN (E151)
Ibolyásfekete színű, halpástétomok, szószok és édességek adalékanyaga.
Barna FK (E154) és csokoládébarna HT (E155)
Az E154-et kizárólag az angol füstölt heringhez használják, az E155-öt pedig a csokoládé ízű desszertekhez, édességekhez.
Trifenilmetánok
A trifenilmetán festékek kevésbé allergizálnak, sőt antiszeptikus hatásuk miatt régebben bőr- és sebfertőtlenítésre is használták őket.
Patentkék V (E131) és brillantkék FCF (E133)
Ezek a kék színű festékek vízben oldódnak, hőstabilak és savas PH hatására színük zöldre változik. Toxikológiailag nem veszélyesek, édességek, desszertek és alkoholos italok színezésére használják.
Zöld S (E142)
Ez a színezék csak mérsékelten színtartó, de savra és hőre stabil marad. Fagylaltokhoz, desszertekhez, édességekhez használják, bár Magyarországon nem jellemző a használata.
A két fő csoport mellett megtalálhatóak az egyéb kémiai eljárással készülő mesterséges színezékek, mint a kinolinsárga (E104) vagy a jódtartalmú eritrozin (E127) is, melyek ugyanolyan kockázati faktorokat hordoznak magukban, mint a többi mesterséges élelmiszer színezék.
Bár a mesterséges színezékek rendkívül szigorú szabályozás alá esnek, az egyén érzékenységét és az esetleges keresztreakciókat lehetetlen számba venni. Éppen ezért törekedni kell arra, hogy tudatosan válasszunk élelmiszert, lehetőleg kerülve a kockázati tényezőket. Amennyiben a gyártók azt tapasztalják, hogy a fogyasztók a kevésbé vonzó szín ellenére is inkább a természetes alapanyagokat választják, kénytelenek lesznek változtatni a termék összetételén a fogyasztói igényeknek megfelelően.
